Lars Levi Laestadius 2000. 6.szám
Próféta Európa "sapkáján"
200 éve született Lars Levi Laestadius
AZ északi országok evangélikus egyházainak életében fontos helyet foglalnak el az ébredési mozgalmak. Ezekről nem lehet beszélni anélkül, hogy szóba ne kerülne a laestadiánus mozgalom. Elindítója Lars Levi Laestadius svéd lelkész volt, de mozgalma ugyanolyan nagy, sőt talán még nagyobb hatással volt Finnország és Norvégia legészakibb részeinek lakossága sorában, azon a vidéken, amelyet az északi országokban köznyelven Európa "sapkájának" (vagy "északi sapkának", németül Nordkalotte) neveznek. Erről a mozgalomról mondta pár évvel ezelőtt az észak-norvégiai Tromsø egyetemének egyik professzora – aki egyébként nem éppen egyházi érdeklődéséről ismeretes: "Ha a laestadiánus mozgalom nem gyökerezett volna meg Észak-Norvégiában, akkor ez az országrész már régen elnéptelenedett volna." Ilyen nagy jelentőséget tulajdonít egy modern kutató e mozgalom társadalmi, összetartó erejének.
*
LAESTADIUS Észak-Svédország Arjeplog nevü községében született nem messze az Északi Sarkkörtől. Szülei aligha tudták volna felsőbb iskolába adni, ha egy távoli rokona fel nem figyel a nagytehetségü fiúra és hozzá nem segíti a tanuláshoz. Húsz éves korában került Uppsalába, s a teológiai tanulmányok befejeztével a szülőfalujánál még jóval északabbra fekvő Karesuando-i gyülekezet lelkésze lett, ahol jó hasznát vette a lapp nyelv ismeretének.
Kezdettől fogva küzdött az ország legészakibb részének siralmas lelki és erkölcsi állapota ellen. De lelkészi pályája egészen új fordulatot vett, mikor, már több mint negyven évesen, egy fiatal lapp leánnyal való találkozása váratlanul új utat nyitott számára a keresztény hit teljes megértéséhez. A fiatal Mária bátran oktatta ki a magánál húsz évvel idősebb lelkészt a hit útjáról, s Laestadius spontán módon feltárta a leány előtt bünös lelkének terheit. Mária erre a lelkész fejére tette a kezét s egyszerü és természetes módon hirdette neki bünei bocsánatát az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság nevében.
A bünbocsánatnak ez a közvetlen és konkrét megtapasztalása nagy változást hozott Laestadius életébe és természetesen lelkészi müködésébe is. Prédikációi az eddiginél is erőteljesebbek és merészebbek lettek. Jól ismerte a lapp nép lelki alkatát és gondolkodását. Nagy lelkierővel tudott mennydörögni a nép bünei ellen. Mikor az ittasság, házasságtörés és más bünök átkait ostorozta, olyan konkrét nyelvet használt, hogy volt aki kénytelen volt kimenni a templomból, hogy "friss levegőt szívjon", de csak hogy utána újult erővel térhessen vissza a lenyügöző prédikátor szószéke alá. Nyomtatásban megjelent prédikációinak egyes kifejezései nem mondhatók éppen szalonképesnek. De tudott gyengéd is lenni, mint az anya, aki megrettent gyermekét vígasztalja. Ilyenkor hangja majdnem suttogó lett, s az evangélium balzsamát öntötte a lelkiismeret felszakított sebeire. Egyre többen keresték fel a paplakon is, hogy lelki kérdéseikben segítségét kérjék.
Tódult a nép ehhez a Szentlélektől ihletett igehirdetőhöz, s terjedt az ébredés, mint a vízbe ejtett kő hullámai, az egész "északi sapkán", Finnországban az ország déli vidékein is. Az összejöveteleken megtörtént, hogy az Ige hatására "elragadtatás szállt rájuk", s ez többé-kevésbé hangos kiáltásokban, egymás átölelésében s a bünbocsánat feletti öröm más kifejezéseiben nyílvánult meg. Ez manapság sem ismeretlen jelenség a mozgalom összejövetelein. De a hangsúly a bünök megvallásán és a feloldozás gyakorlásán van.
Laestadius realisztikus igehirdetése és meleg tanúbizonysága a Krisztusban nyert bünbocsánatról nemcsak lelki megújulást eredményezett, hanem erkölcsi fellendülést is. Ahova a mozgalom eljutott, ott megszünt az iszákosság, s ennek folytán az a nyomor is, amelyet az alkohol okozott a lapp lakosság között. Prédikátoraik legtöbb esetben lapp anyanyelvüek voltak s ezt a nyelvet használtak. A lapp nyelv tudását elvárta munkatársaitól a norvég evangélikus egyház "lapp missziója" is, amely az 1800-as évek végén kezdte el müködését. Mindez erősítette a lappok népi öntudatát is.
*
140 ÉVVEL Laestadius halála után továbbra is él a mozgalom. Nyári találkozói Finnországban tízezreket mozgatnak meg. Megbízható, szavahihető embereknek ismeri őket környezetük. Fő ismertetőjelük az isteni Ige szeretete és megbecsülése. Prédikátoraik Észak-Norvégiában szorgalmasan járják a falvakat és városokat. Összejöveteleik gyakran több óra hosszat is eltartanak, az egy óránál rövidebb igehirdetést gyenge dolognak tartják, az igehirdetők egymást váltják.
Gyermekeiket következetesen elviszik a hosszú összejövetelekre is, s ilyen módon is terjed a mozgalom nemzedékről nemzedékre. Norvégiának ezen a vidékén a legszorgalmasabb templombajárókhoz és úrvacsorázókhoz tartoznak. De nem vonakodnak attól, hogy a lelkész prédikációit az Ige mércéjén mérjék. Magukat tudatosan vallják evangélikusoknak. Ha nincs prédikátor, Luther Márton posztillájából olvasnak fel prédikációkat az összejöveteleken.
Laestadius nemcsak lelkész és ébresztő igehirdető volt. Uppsalában botanikát is tanult, s ennek a tudománynak szorgalmas müvelője is volt, olyan magas szinten, hogy hírneve Svédország határain messze túlmenőleg is ismert lett. E téren végzett munkáját szakértők zseniálisnak tartják. Részt vett egy francia tudományos kutatócsoport észak-skandináviai felfedező útján, s az ezen végzett munkája elismeréséül a francia légion d'honneur érdemrendben részesült. Egy ritka, csak Észak-Skandináviában található mákfajtát, amely addig ismeretlen volt, ő fedezett fel, s róla lett ennek hivatalos neve Papaver laestadianum.
Laestadius neve így nemcsak az egyháztörténetben, hanem a természettudományok terén is fennmarad.
Próféta Európa "sapkáján"
200 éve született Lars Levi Laestadius
AZ északi országok evangélikus egyházainak életében fontos helyet foglalnak el az ébredési mozgalmak. Ezekről nem lehet beszélni anélkül, hogy szóba ne kerülne a laestadiánus mozgalom. Elindítója Lars Levi Laestadius svéd lelkész volt, de mozgalma ugyanolyan nagy, sőt talán még nagyobb hatással volt Finnország és Norvégia legészakibb részeinek lakossága sorában, azon a vidéken, amelyet az északi országokban köznyelven Európa "sapkájának" (vagy "északi sapkának", németül Nordkalotte) neveznek. Erről a mozgalomról mondta pár évvel ezelőtt az észak-norvégiai Tromsø egyetemének egyik professzora – aki egyébként nem éppen egyházi érdeklődéséről ismeretes: "Ha a laestadiánus mozgalom nem gyökerezett volna meg Észak-Norvégiában, akkor ez az országrész már régen elnéptelenedett volna." Ilyen nagy jelentőséget tulajdonít egy modern kutató e mozgalom társadalmi, összetartó erejének.
*
LAESTADIUS Észak-Svédország Arjeplog nevü községében született nem messze az Északi Sarkkörtől. Szülei aligha tudták volna felsőbb iskolába adni, ha egy távoli rokona fel nem figyel a nagytehetségü fiúra és hozzá nem segíti a tanuláshoz. Húsz éves korában került Uppsalába, s a teológiai tanulmányok befejeztével a szülőfalujánál még jóval északabbra fekvő Karesuando-i gyülekezet lelkésze lett, ahol jó hasznát vette a lapp nyelv ismeretének.
Kezdettől fogva küzdött az ország legészakibb részének siralmas lelki és erkölcsi állapota ellen. De lelkészi pályája egészen új fordulatot vett, mikor, már több mint negyven évesen, egy fiatal lapp leánnyal való találkozása váratlanul új utat nyitott számára a keresztény hit teljes megértéséhez. A fiatal Mária bátran oktatta ki a magánál húsz évvel idősebb lelkészt a hit útjáról, s Laestadius spontán módon feltárta a leány előtt bünös lelkének terheit. Mária erre a lelkész fejére tette a kezét s egyszerü és természetes módon hirdette neki bünei bocsánatát az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság nevében.
A bünbocsánatnak ez a közvetlen és konkrét megtapasztalása nagy változást hozott Laestadius életébe és természetesen lelkészi müködésébe is. Prédikációi az eddiginél is erőteljesebbek és merészebbek lettek. Jól ismerte a lapp nép lelki alkatát és gondolkodását. Nagy lelkierővel tudott mennydörögni a nép bünei ellen. Mikor az ittasság, házasságtörés és más bünök átkait ostorozta, olyan konkrét nyelvet használt, hogy volt aki kénytelen volt kimenni a templomból, hogy "friss levegőt szívjon", de csak hogy utána újult erővel térhessen vissza a lenyügöző prédikátor szószéke alá. Nyomtatásban megjelent prédikációinak egyes kifejezései nem mondhatók éppen szalonképesnek. De tudott gyengéd is lenni, mint az anya, aki megrettent gyermekét vígasztalja. Ilyenkor hangja majdnem suttogó lett, s az evangélium balzsamát öntötte a lelkiismeret felszakított sebeire. Egyre többen keresték fel a paplakon is, hogy lelki kérdéseikben segítségét kérjék.
Tódult a nép ehhez a Szentlélektől ihletett igehirdetőhöz, s terjedt az ébredés, mint a vízbe ejtett kő hullámai, az egész "északi sapkán", Finnországban az ország déli vidékein is. Az összejöveteleken megtörtént, hogy az Ige hatására "elragadtatás szállt rájuk", s ez többé-kevésbé hangos kiáltásokban, egymás átölelésében s a bünbocsánat feletti öröm más kifejezéseiben nyílvánult meg. Ez manapság sem ismeretlen jelenség a mozgalom összejövetelein. De a hangsúly a bünök megvallásán és a feloldozás gyakorlásán van.
Laestadius realisztikus igehirdetése és meleg tanúbizonysága a Krisztusban nyert bünbocsánatról nemcsak lelki megújulást eredményezett, hanem erkölcsi fellendülést is. Ahova a mozgalom eljutott, ott megszünt az iszákosság, s ennek folytán az a nyomor is, amelyet az alkohol okozott a lapp lakosság között. Prédikátoraik legtöbb esetben lapp anyanyelvüek voltak s ezt a nyelvet használtak. A lapp nyelv tudását elvárta munkatársaitól a norvég evangélikus egyház "lapp missziója" is, amely az 1800-as évek végén kezdte el müködését. Mindez erősítette a lappok népi öntudatát is.
*
140 ÉVVEL Laestadius halála után továbbra is él a mozgalom. Nyári találkozói Finnországban tízezreket mozgatnak meg. Megbízható, szavahihető embereknek ismeri őket környezetük. Fő ismertetőjelük az isteni Ige szeretete és megbecsülése. Prédikátoraik Észak-Norvégiában szorgalmasan járják a falvakat és városokat. Összejöveteleik gyakran több óra hosszat is eltartanak, az egy óránál rövidebb igehirdetést gyenge dolognak tartják, az igehirdetők egymást váltják.
Gyermekeiket következetesen elviszik a hosszú összejövetelekre is, s ilyen módon is terjed a mozgalom nemzedékről nemzedékre. Norvégiának ezen a vidékén a legszorgalmasabb templombajárókhoz és úrvacsorázókhoz tartoznak. De nem vonakodnak attól, hogy a lelkész prédikációit az Ige mércéjén mérjék. Magukat tudatosan vallják evangélikusoknak. Ha nincs prédikátor, Luther Márton posztillájából olvasnak fel prédikációkat az összejöveteleken.
Laestadius nemcsak lelkész és ébresztő igehirdető volt. Uppsalában botanikát is tanult, s ennek a tudománynak szorgalmas müvelője is volt, olyan magas szinten, hogy hírneve Svédország határain messze túlmenőleg is ismert lett. E téren végzett munkáját szakértők zseniálisnak tartják. Részt vett egy francia tudományos kutatócsoport észak-skandináviai felfedező útján, s az ezen végzett munkája elismeréséül a francia légion d'honneur érdemrendben részesült. Egy ritka, csak Észak-Skandináviában található mákfajtát, amely addig ismeretlen volt, ő fedezett fel, s róla lett ennek hivatalos neve Papaver laestadianum.
Laestadius neve így nemcsak az egyháztörténetben, hanem a természettudományok terén is fennmarad.
Vastaukset 6
Vanhimmat
eipä juuri. Kaikki tuli sanottua.
Túlmenőleg is ismert lett.
Lars Levi Laestadius näki syntiä käytännössä vain seksissä ja seurustelussa. Tuo syntikäsitys on virheellinen ihmisoppi jolla ei ole Jumalan Sanan kanssa mitään yhteistä tai mitään tekemistä.
me ollaan Suomessa hei!!!!!.
Huvittuneelle
Kirjoittanut: biberin 15.11.2004 klo 22.18
On hyvä, että olet kirjoittamassa tänne puolustuspuheenvuorojasi, koska sinulla on oikea käsitys asioista ja tunnet meitä ihan tavallisia veeälliä.
Missään tapauksessa kirjoituksistasi ei ole haittaa - päinvastoin. Toki me muutkin olemme huomanneet, että sinut on tehty valehtelijaksi. Älä siitä kuitenkaan lannistu. Sinua tarvitan tällä palstalla kertomaan asian oikeasta laidasta.
Kerroit, että olet ollut uskomassa nuorempana. Uskon, että Taivaan Isä käyttää sinua tällä palstalla ja on samalla kutsumassa sinua takaisin kotiin, josta olet lähtenyt. Olet antanut ymmärtää - näin olen ainakin lukenut rivien välistä - että sinulla on ikävä takaisin.
Hyvää jatkoa sinulle ja kiitos kirjoituksistasi.
Voi elämän kevät sentään
Kirjoittanut: biberin 9.11.2004 klo 16.04
Olen aivan sanaton ;)
Biberin (opettaja, vl)